SPARHELT

Szentlőrincen immár 21. alkalommal, tehát 21 éve rendezik meg a gazdanapokat. Ha valami ennyi ideig képes fennmaradni, az rossz nem lehet. Nem is volt az, három napig remekül éreztük magunkat, hiszen nagy volt a kiállítás, és rengeteg volt a látogató. Ők javarészt jól tudták, hogy miért jönnek: vagy azért, mert jót hallottak, vagy azért, mert jót tapasztaltak erről a rendezvényről az elmúlt években vagy évtizedekben.

A nagydíj, amit a SPARHELT termékek kaptak, nemcsak nekik szól. Ezt egyáltalán nem valamaiféle szerénység vagy álszerénység okán jelentem ki. Természetesen nagyon büszke vagyok a díjra, és örülök, hogy az án nevem és az általam kiötlött termékcsalád neve áll az oklevélen. Mégis teljesen biztos vagyok benne, hogy nemcsak nekem szól, hanem mindazon kistermelőknek, akik sok munkával és nagy szívvel kevés terméket állítanak elő - de az olyan, amilyennek lennie kell. Nagyon nagy szüksége van ennek a közösségnek a bíztatásra és támogatásra. Egyelőre nem az ő kezükben van a népélelmezés, hiszen produktumaik jelenleg többnyire csupán alkalomszerűen, különleges helyszíneken és különleges rendezvényeken kaphatók, és nem jutnak el a nagy ellátási láncokba. Ez még sokáig így is lesz, de bizonyára nem örökké, és lesz még olyan idő, amikor a természet javai valóban a természetes úton, és nem rafinált vegykonyhákon keresztül jutnak el a terített asztalokra és onnan az éhes emberek gyomrába. Szóval, azt gondolom, hogy nagyszerű gesztus az, hogy akiknek a feladata a díj odaítélése volt, vállalták, hogy a nagydíj a kicsikhez kerüljön, és ezzel hitet tettek amellett, hogy fontos és támogatásra érdemes a kistermelők mozgalma. Valamennyiük, azaz valamennyiünk nevében nagy tisztelettel köszönöm ezt a gesztust.

Természetesen leginkább azok szolgálnak rá a köszönetre, akik hűséges vásárlóink - és örvendetes módon egyre többen vannak ilyenek. Kérem őket, hogy maradjanak meg ilyennek, és időröl időre hozzanak magukkal egy-egy barátot is. Ez a kicsi, de egyre szaporodó vásárlói réteg fogja elérni, hogy előbb-utóbb azok is túlnyomórészt tiszta, természtes termékhez jussanak, akik ma még ezzel kevesebbet törődnek, vagy egyszerűen nincs idejük és energiájuk az utánjárásra. Lesz még olyan, hogy akár a sarki SPAR-ba is leugorhatunk egy kis SPARHELT termékért, és bőségesen megrakodott szatyorral térhetünk vissza, csupa egészséges és jókedve derítő dologgal.

A piac a Nick udvarban azért kicsi, mert a Nick udvar is kicsi. Cserébe viszont nagyon szép, és nagyon jó hangulata van. A Zsolnay család építette azt a házat - vagyis inkább háztömböt - amelyen belül a Nick udvar egy L-alakú átjárót képez.  A Széchenyi téren bemegyünk, és a Király utcán jövünk ki, vagy éppen fordítva. Szóval nem is udvarról, inkább átjáróról, vagyis passzázsról kellene beszélnünk, de ezt a helyet ma már mindenki udvarnak ismeri. Néhány évtizedig híres söröző is működött benne, a tulajdonost Nicknek hívták - meg is van tehát a magyarázat, hogy honnan jön a név.

Aki ennél többet szeretne megtudni a hely történetéről (és cseppet sem lehetne csodálkozni azon, ha sokan lennének ilyenek), az legjobb, ha eljön, és elolvassa a tárlókban elhelyezett szövegeket, meg a képeket is megnézi melléjük. Képeket lehet még látni a Nick galériában is, mégpedig jókat, a pécsi és Pécsen kívüli művészvilág színe-java szívesen adja ide az alkotásait kiállítás céljából.

Aki még életében nem járt Pécsett, az is tudja, hogy melyik a Széchenyi tér, hiszen nincs olyan tudósítás a televízióban, amelyik ha Pécsről közöl valamit, ne a jellegzetes mecsetnek, a dzsáminak a képével kezdődne, amely a tér felső részén áll. Ez a város főtere, itt áll a Városháza meg a Megyeháza, a híres Nádor szálló (homlokzata, mert mögötte félbehagyott felújitás van csupán), és innen léphetünk be a Nick udvar fedett folyosólyára is. Tehát a város szívében vagyunk, ott, ahová turistaként kötelező eljönnünk, és ha Pécsett élünk, akkor is el kell ide jutnunk jónéhányszor egy évben, hiszen itt zajlik az élet, itt dobog a szív - de csak akkor, ha keringetheti az apró vérsejteket, az embereket.

Itt van tehát a mi Nick udvarunk, az a hely, amelyben egykoron a vendéglő mellett bazár is volt, manapság pedig egy kis kistermelői piacocska is élni kezdett.

Nem is igazán piac, hiszen itt nem lehet akkora választékot elhelyezni, mint egy valóságos piacon. Hat szép asztal fér el mindössze: Ezeken nem férhet el minden, csupán mindenből valami. Mivel a város szívében vagyunk, hát logikusan következik, hogy akkor ez a valami legyen mindenből a legjobb.

Ez a Király utcai bejárat.

A Széchenyi tér felől érkezve ez a látvány tárul elénk. Piac idején itt találjuk a SPARHELT asztalát. Vagyis ezt:

Ismételjük át a SPARHELT filozófiát: kiskerti, tiszta alapanyagból, cukor és tartósítószer nélkül készülnek a lekvárok, csatnik és egyebek, és termeszetesen kizárólag fatüzeléssel. Ez a legfőbb alapelv, hiszen csak az tekinthető természetesnek, amit természetes hőforrás energiájával főztünk meg. Vagyis esetünkben fával.

Mi van még?

MANGALICA szalonna, kolbász és szalámi. A mangalicák szabad tartásban, boldogan élnek, míg meg nem halnak, semmiféle mesterséges dolgot nem kapnak.

Ez is füstöltáru, de normál fehérsertés, nem mangalica. Szintén háztájiban tartott cocákról van szó, amelyek természetes táplálékon élnek. Sajnos a természetes halált nem érhetik meg, ámde humánus módon oltják ki az életüket. A mesteri az egészben a gazda munkája, aki a feldolgozást évtizedek tapasztalatával rendelkező szakember módjára végzi. Az eredmény minden elismerést megérdemel.

Marci mézei Marci méheitől. Szép, tiszta, csodafinom, közvetlenül a termelőtől.

Gyógyfüvek, gyógyteák, csatnik, fűszerecetek... az ízek hihetetlen változatossága. Mindent a természet ad, de hatalmas tudás kell a dolgok megtalálásához, és az embernek hasznos rendbe való helyezéséhez. Ez a tudás itt megvan.

Szeretettel várjuk a Nick udvarba, ahol mindig van lehetőség egy kis kóstolásra és beszélgetésre a betegség és egészség, meg az élet egyéb dolgairól.

... mondom ezt hasonló érzületekkel bíró férfitársaim nevében. Nem lehet ez kis szám, még ha a férfitársadalom egészére talán nem is jellemző a nők iránti rajongás. Azaz pontosítsunk: ne gondoljunk valami vulgárisra, olyasmire, amit a férfiak egymással összekacsintva szoktak mondani, vagy sugallni (attól függően, hogy mennyit ittak előtte), nevezetesen, hogy minden nőt a föld kerekén képesek lennének a magukévá tenni a fene nagy imádatban (természetesen csak a fiatalabbakat, bizonyos kor után pedig csak a lényegesen fiatlabbakat). Nem, szó sincs itt szerelmi vagy szexuális töltetről, sokkal inkább arról, hogy nem is igazán a nőket imádjuk, hanem a nőiséget. Azt, hogy a nők gyengédek, türelmesek, megértőek, kedvesek, bölcsek... és még sorolhatnám. Szóval szeretjük őket akár kislányok, akár nagylányok, feleségek, szeretők, anyukák, mamák, nagymamák, vagy bármik az élet nagy skáláján.

Tehát a hozzám hasonló gondolkodásúak bizonyára osztják azt a véleményemet, hogy minden alkalmat meg kell ragadni, hogy imadatunknak jelét adhassuk. Az igazi nők szeretik és igénylik is ezeket a kis kedvességeket, akik pedig olyannyira emancipáltak, hogy lenézik az értük rajongó férfiakat, azok csupán azért teszik ezt, mert eltanultak a férfiaktól valami maszkulin viselkedést - amiből az következik, hogy annyira szeretik a férfiakat, hogy még utánozzák is a hülyeségeiket. Ők tehát tulajdonképpen paradox módon pont azzal adják jelét a férfiak iránti vonzódásuknak, hogy elutasítják gyengédség apró jeleit, amelyek túlságosan nőiesnek tűnnek. Ezek a nők annyira szeretik a férfiasságot, hogy még önnön nőiességüket is felülírják miatta.

Na, tehát a lényegre térve, az utóbbi kis társadalmi szeletet leszámítva mindenki elfogadhatja, hogy a Nőnap az egy jó dolog, akármilyen történeti és történelmi előzményei is vannak.  A saját jelenünknek is vannak sokszor szomorú előzményei, ez azonban nem akadályozhat abban, hogy derűs szívvel ünnepeéjük mondjuk a születésnapunkat.

Ünnepeljük hát derűs szívvel a nőket. Ez annyira helyeselhető dolog, hogy nemcsak a férfitársaknak mondom, hanem maguknak az érintetteknek is. Ünnepeljék csak a nők is saját magukat és egymást, ettől lesz béke és egyetértés a világban.

Végül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk meg  a reklámról, amit ez az egész hosszú eszmefuttatás bevezet. Remek dolog egy kis kedves ajándékkal kedveskedni az ünnepelteknek és a kedvességek beszerzésére remek alkalom fog kínálkozni a

FEBRUÁR 21-i TÜKEPIACON, A MECSEK ÁRUHÁZ előtti téren, amelyet hivatalosan Uránbányász térnek hívnak.

Uránt itt nem lehet bányászni, viszont lehet találni rengeteg kedves hölgyet, aki jót derül az urán. De ez csak szóvicc, mert urak manapság már nincsenek. A téren pedig urak és hölgyek egyaránt megtalálják azokat a kis ajándékokat, amelyet majd március 8-án egy kis virággal kiegészítve át lehet adni. Hát persze, SPARHELT termékek is lesznek, közkívánatra.

A telet nem éppen amiatt szeretjük, hogy elhalmoz minket friss gyümölcsökkel. Ilyenkor nem is igen szoktunk lekvárt főzni, hiszen a borfejtés és a pálinkaivás sokkal alkalmasabb tevékenység hideg téli napokra, mint a fakanál kezelése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyenkor ne lehetne remek termékeket tölteni a lekvárosüvegekbe - főleg, ha az embernek van sparheltje, amely megmelengeti a szívet is, meg az egyéb testrészeket is, ha elég közel megyünk hozzá.

Először is, vannak az ősz hátrahagyott ajándékai: az alma, a dió, a téli tökök, a sárgarépa, a torma, és effélék. Mindezeket meg lehet enni a megszokott módon is, mondjuk a répát nyersen, vagy a bablevesben, a diót kalácsban, a tököt sütve, és így tovább. Ezek nagyon kellemes és támogatandó elfogyasztási módok. Semmi okunk azonban ellenezni, hogy tovább növeljük az alapanyagok élvezeti és táplálkozástudományi értékét, hogy kotyvasztunk belőlük valami érdekes, ízletes és épületes dolgot - mármint olyant, ami a testünk és lelkünk épülését szolgálja. Másodszor pedig ha túllendülünk a nagyszerű egyszerűségen, és egy kicsit elkalandozunk a gyümölcs+cukor képlettől, bármikor izgalmas dolgok jöhetnek ki varázserejű fakanalunk alól (hogy e ritka különleges képzavarral is vidítsuk olvasónk szívét)

Ebben a szellemben állítottuk össze azt a kis téli katalógust, amely az alábbiakban tanulmányozható. A kérdésektől nem kell visszariadni, tessék nyugodtan e-mailt írni a következő címre:

sparheltlekvar@gmail.com

Hol lehet e termékeket megvenni? Erre vonatkozóan a katalógus képei után találhatunk iránymutatást.

Ahol biztosan rendelhetünk, illetve vásárolhatunk SPARHELT termékeket:

A HÁZHOZPIAC webáruházban

Valamint a Bólyi Pékség pécsi üzletében, amely a Jókai utca és a Citrom utca sarkán található, vagyis pontosan a nagypostával szemben.

Ismét egy érdekes beszámolót találtunk az interneten (itt) arról, hogy mennyire nem mindegy, hogy mivel főzzük és melegítjük az ételeinket.  Ahhoz, hogy valóban egészségesnek tarthassunk bárminemű ételt, vagy nyersen kell elfogyasztanunk, vagy kerülnünk kell azokat a hőforrásokat, amelyek tönkreteszik. Hogy mit tesznek benne tönkre, arról nincs biztos tudomásunk (a linken található cikk a DNS-t emlegeti, nekem meggyőződésem, hogy a vízmolekulával történik valami).

A lényeg, hogy nagyon sok dolgot nem érzékelünk, ami pusztító hatással van az egészségünkre. A rádióaktív sugárzásról azért mégis elhisszük, hogy halálos veszély, noha nem látható, és nem okoz közvetlen fájdalmat. A mikrózástól sem hal meg rögtön senki, de az emberi intelligencia még nem jutott el addig a szintig, hogy megértse az összefüggést a civilizációs betegségek terjedése és a táplálkozási szokások között - és a szokásokba nemcsak azt kell beleérteni, hogy MIT eszünk vagy iszunk, hanem azt is, hogy MILYEN MÓDON készítjük azt el.

Jótanácsunk tehát az, hogy együnk  minél több nyers ételt, és ha főzünk, akkor használjuk minél többet a jó öreg sparheltet.

Szögezzük le, hogy az ASZPIK-nak annyi köze van ahhoz a zselatinos kenőcsféleséghez, (aszpikhoz) amivel a hidegkonyhai készítményeket szokták végképp elgusztustalanítani, mint Hippolytnak a hippodromhoz. A név eredetileg mozaikszó, amelyik semmit sem fejez ki sem a mozaikkockákból, sem a dolog lényegéből, de ez egyáltalán nem baj, mert a fontos az, hogy magának a rendezvénynek legyen értelme. Annak pedig van.

Az ASZPIK-on ugyanis kétféle ember találkozik egymással. Az egyik féle remek dolgokat készít (kézművesipari remekeket és gasztronómiai csodákat) amelyek felderítik a szívet a lelket és a testet, a másik féle pedig ilyen lélek és testfelderítő dolgokat akar beszerezni. Teljes lehetne az összhang a két csoport között, ha meglenne az egyensúly is. A legutóbbi alkalommal azonban erős túlsúlyban voltak az egyik féle fajtájúak, mert a másik félék csak ímmel-ámmal érkeztek, akkor is inkább nagyokat néztek, és nem nyitogatták a bukszájukat.

Balgaság és böszmeség (egyszerre) a pénzünket haszontalan hülyeségekre költeni, ezért adódik a kérdés: hogy lehet az, hogy van olyan ember, aki másutt költi a pénzét és nem az ASZPIK-on?

Tessék ezen elmerengni és február 8-án becélozni a Csinos presszót Pécsett a Váradi Antal utcában. Akkor megint lesz ASZPIK.

Kedvcsinálónak egy kis képes beszámoló.

Nos, amint vagy egy hete előre vetítettük, a bodza tényleg beérett, és elkészült belőle az idei lekvár.

Szerintünk az év lekvárja, mennyei finom. Ezt jelenti a cím is: mintha a Paradicsomból jött volna, azaz az Édenkertből.  Egyébként a bodza természetesen bodzabogyóból készült, nem pedig a paradicsom bogyójából.

A paradicsomnak még csak meg sem kellett érnie, hogy dunsztosüvegbe kerüljön, de így is nagyon megérte leszedni, mert a zöld paradicsomokból nagyszerű savanykás, ecetes csatni lett. Ugyanakkor lehetett már piros paradicsomot is szüretelni, amiből pedig úgyszintén csatni készült, kétféle is, mindkettő nagyon jó fűszeres. Milyen szerencse, hogy a természet bölcsessége folytán a természetes módon nevelt paradicsom nem egyszerre érleli be a gyümölcseit, így minden nap jut valami a vajas kenyér mellé, és időröl időre kifutja néhány üveg finomság is télire.

De térjünk vissza a bodzához, ha már olyan lelkesen beszéltünk róla az elején. A bodza nem egy drága gyümölcs, aki a piacra vinné, bizonyára több elnéző mosolyt kapna, mint forintot, aminek valljuk be, nyomós oka van: bodzabogyót úton-útfélen bárki szedhet, de minek, ha egyszer fertelmes íze van. Az van, mit tegyünk, ez az igazság.

A bodzával azonban mégiscsak érdemes foglalkozni, kétféle okból is. Az egyik, hogy remek gyógyhatásai vannak, aki nem hiszi, járjon utána, aminek a legjobb módja az evés, mert amint tudjuk, a bodza próbája az evés. Ez nem kis próbatétel, ellentétben a másik okkal, ami pedig az, hogy a bodzabogyót felhasználhatjuk lekvárfőzésre. És ez a lekvár határozottan remek, noha azoknak, akik a rántott hús hasábburgonyával és tejfeles ubisalival szinten nehezen lépnek túl, nem lesz fergeteges élmény. A többiek azonban, akik bátran meg merik kóstolni, határozottan különleges élmény lesz. Új íz, ami azonban egy kicsit a csokoládéra is emlékeztet. Pedig ebben a lekvárban NINCS HOZZÁADOTT CUKOR. Az édesítésről a DATOLYA gondoskodott, és az utifűmaghéjjal egyetemben jó sűrűvé, kissé kocsonyássá tette az eredményt.

Ha már csokoládé íze van, kipróbáltuk, hogy milyen csokoládéval. Hogy milyen? Leírhatatlan. Díszítésnek egy kis rozébor is került rá, ami aktívan részt vett az ízharmónia létrehozásában is. Unalmas és elcsépelt minősítés, hogy fejedelmi, de nem jut eszembe jobb.

És a paradicsomok:

...a piros...

...és a zöld:

Végül, és az utolsó sorban, de nem utolsó sorban emlékezzünk meg a sárgarépa lekvárról is. Szép, egészséges és finom.

Vajon lesznek SPARHELT-termékek? Naná, hogy lesznek. De nem csak ezért érdemes eljönni, hanem azért is, mert Orfű egy jó hely, és ez egy jó nap lesz.

Semmilyen szenzációs felvezetést nem tudok produkálni a következő néhány fotóhoz. Szépek, de semmi különleges nincs rajtuk, mindenki látott már ilyet, sőt különbet is. Csupán azért kerültek ide, hogy a SPARHELT termékek kedvelői láthassák, honnan kerül az üvegbe a lekvár meg a többi készítmény.

A sárgaszilva (vagyis az a sárgaszilva, amit Mirabellának, vagy Mirabolánnak is nevezünk - meg a jobb humorúak fosókának, vagy éppen lotyónak) rövidesen a fazékba kerül, de néhány napig még csak hadd mosolyogjon.

Ebből jó kis szilvalekvár lesz, de futja néhány termetes szilvásgombócra is.

Eddig jó, ha nem tart még hetekig az aszály, szép termés lesz almából. Amit nem lehet télire eltenni, abból valamilyen dunsztosüveges finomság lesz.

A bodza is méltó a figyelmünkre. Hamarosan érik, és a szüret után a lekvárfőző lábasba kerül. Nagyon egészséges finomság készül belőle.

Sárgát virágzik a tök...

...és a termése is szép sárga lesz. Remek lekvár-alapanyag.

A szabadfüldi, kiskerti paradicsom sohasem egyszerre érleli be az összes termését, hanem szépen folyamatosan. Mivel sok van, egy részét zölden is fel fogjuk használni, hogy legyen belőle zöldparadicsom-csatni.

Csakúgy, mint az összes itt bemutatott gyümölcs, ez a szőlő is csak annyi permetszert kapott, amennyit a szél meg az eső hozott magával - na meg a titokzatos repülőgépek, amelyek állítólag nemcsak szúnyogot irtanak. Ennek ellenére semmi baja nincs, mert a kertünkben a biológiai egyensúly fenntartására törekszünk, így minden "kártevőnek" van saját kártevője és semmi sem tud túlszaporodni. Azt hiszem, helyesebb inkább jótevőkről, mintsem kártevőkről beszélni.

Minden szombaton

7:00 és 12:00 óra között kistermelő piac van Pécsett a Búza téren. Igen, jól gondolja a kedves olvasó: itt biztosan lehet vásárolni SPARHELT termékeket. Legyen szerencsénk!